Na, végre tudok mutatni kérészt is. Igaz, hogy ezek meg vannak szoborva, de ezek akkor is kérészek. Aztán összefutottam a Tisza Hotellel. Persze erről is van mit mesélni. A már említett Berci katonatársammal bevállaltunk egy Húsvéti munkát. A TSz parasztok nem akartak dolgozni ünnepnapon, a permetező repcsi meg pont akkor ért rá. Telefon a laktanyába és már meg is volt a két önkéntes. Úgy voltunk vele, hogy jobb kint lenni, mint bent. Nem nagyon megterhelő munkánkat igen bőségesen honorálták a permetezők. Már reggelit is hotelbe fogyasztottuk, az ebédet kihozatták, a vacsora már ismét terített asztalnál volt és a végén taxival vitettek a laktanyába. Az utolsó este "korlátlan" étel és italszámlát kaptunk. Bármit kértünk a pincér mindig azt mondta, hogy "Ez még belefér." Nem kicsit irigykedtek a többiek. Ők bent ugráltak az unatkozó tisztesek jóvoltából, mi meg dőzsöltünk. Ráadásul mindkét nap járt nekünk külön fürdő a heti egy helyett.
A Kassai söröző, a híd lábánál is emlékezetes hely. Tartalékos továbbképzéskor ide jártunk sörözni, ha már meguntuk a Bikavért orosz pezsgővel (orosz laktanyába olcsóbb volt az említett kombó, mintha boltba vettük volna). A naprendünk valahogy így nézett ki: A reggelit egy tejivóba ejtettük meg, mert mindhárman tejesek voltunk. Délelőtt térképrajzolás, ebéd, majd csendespihenő. Délután még mímeltünk valami munkát és hip-hop eltelt a munkaidő. Mozival, színházzal, vagy esetleg csak sima sétával ütöttük el az estét. A kultúrszomj kielégítse után a test kívánságát is teljesíteni kellett. Na, ehhez kellett a Kassai söröző. A többit nézzétek hozzászólás nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése