Magamról

Nevem Csipke István. 60 éves múltam, a számítógépek szerelmese. Szerelem volt ez az első látásra még a 80-as évek elején. Először csak újságokból ismerkedtem velük. Persze nem kell a mai számítógépekre gondolni. Akkor még csak a homecomputer kategória volt elérhető egyszerű földi halandó számára. Ezek a gépek mai szemmel a vicc kategóriába tartoztak. 8 bit, 1 MHz, hát… nem túl sok. Az első gépemet 1986 szeptemberébe vettem az akkori havi fizetésem 4-szereséért. Íme a kicsike :

Primo 32A

A következő egy Commodore 64-es, aztán szép sorba. 286, 486, 586, Pentium III és végül 2006-ban (hónapra pontosan 20 évvel később) egy Fujitsu Siemens Computers 1650G-s laptop. Megfertőzött és én is megfertőztem szinte mindenkit. Bármerre jártam mindenhol megtaláltam azokat az embereket akiknek csak egy lökés kellett, hogy rákapjanak a számítógép által nyújtott “csodára”. Tanultam programozni, de már későn. 38 évesen már esélyem sem volt, hogy a munkám is ide kapcsolódjon. Így megmaradt a szerelem és az érdeklődés.
Aztán vagy két éve rákaptam a fotózásra és a jó kiadós sétákra. Nem célom művészi fotók készítése, inkább csak dokumentálom a hosszabb-rövidebb sétáim, túráim útvonalát.

Hűséges társam

 Nem manipulálom a képeket, egyedül a méretüket csökkentem. 2816x2112 képek szűk 3 MB-osak, míg a 800x600-asok olyan 150 KB-osak. Ez nagyon nem mindegy mobil net esetén. (én a PIXresizer 2.0.6. ingyenes programot használom, mert eddig a sok kipróbált közül ez végzi el a legjobban a képek átméretezését.)
2015-05-22-től kedves ismerőseimtől -gyermekkori barátnőm és a barátja - kaptam ajándékba egy új fényképezőgépet.Íme:

Ez sokkal bonyolultabb, de remélem hamarosan megtanulom a használatát. A gép után programot is váltottam. Most már a FastStone Photo Resizer 3.3-at használom. Ez is tud csoportos átméretezést, de vízjelet is lehet vele készíteni. Az exif fájl adatokból kiolvasva természetesen elforgatja a képeket is. Még mindig képszerkesztők effektjei nélkül rakom ki a képeket, csak dokumentálom az útjaimat. Igaz törekszem szokatlan nézőpontokból megörökíteni a látottakat.

Kaptam még egy fényképezőgépet a "szponzoromtól". Ezt:

Mit mondjak, megköszöntem és elsüllyesztettem. A Panasonic sokkal komolyabb, ilyen, ehhez hasonló már volt. Úgy éreztem nem tud újdonságot nyújtani. Egyszer, nem tudom miért elvittem magammal és közeli képeket csináltam vele. Otthon teljesen meglepődtem, hogy milyen remekül teljesített. Sokkal többször "találta ki", hogy mire szerettem volna fókuszálni. Azóta "rendes" tagja lett a csapatomnak, ha az erdőt természetet járom. Azóta a közeli képeim 90 %-a ezzel a géppel készül.

Időnként irkálok még ide, mintegy kiegészítem a bemutatkozást. Gondolt egyet a 9 1/2 éves laptopom és jobblétre szenderült. Gyorsan előkaptam a 15 éves asztali gépemet és elbúcsúztam a Facebook ismerőseimtől, mert esélyem sem volt egy elfogadható gép beszerzésére. 10 perc telt el és szólt a telefon. Benne a szponzorom, hogy ne kapkodjam el a javíttatást, mert már útba van új laptop. Eddig arról volt szó, hogy küld egy akkumulátort és egy DVD meghajtót, de meggondolták magukat, csak nem akartak szólni. Meglepetésnek szánták! Sikerült. Azóta újra írhatom/fényképezhetem a blogomat.

2016.09.30-tól nyugdíjas lettem. Nem kapkodták el a folyósítást, de szerencsém volt, mert megcsíptem egy jó munkát, jó fizetéssel. Közben rám szabadították az elmaradt nyugdíjat is. Ezzel az anyagi háttérrel már mertem álmodni egy új fényképezőgépet. Tükörreflexes gépet szerettem volna. Bújtam az internetet és a Nikon D5300 mellett döntöttem. Nem szédültem meg a "sok" pénztől, ezért igenkedvező részletre akartam venni, de ez nem jött össze. Nem voltam hitelképes! Gyorsan rábeszéltem a nevelt fiamat, hogy az ő nevére vegye meg. Mire sikerült a papírokat beszerezni vége volt az akciónak. Már csak kp. vásárlás maradt. Bonyodalmak a eBay-en, végül is maradt az itthoni vásárlás. Ehhez a lánykám segítsége kellett, de március 7-én meghozta a futár.

Még dobozban

Kicsomagolva, összerakva

Az öröm óriási volt, de két hétig szinte ki sem mertem vinni. Az akkori hosszabb kirándulásaimhoz még a Panasonicot vittem magammal. Először Esztergomba vittem el a Panasonickal együtt. Ha rossz lett volna az idő elő sem vettem volna, de féltettem tüntetésektől is. Aztán szép lassan teljesen átvette a "terepet". Ő lett az új társ! Idővel (hamar) kapott egy új objektívet is.

Tamron 70-300-as teleobjektívvel.

Így néz ki a két masina.

Használat közben jöttem rá, hogy már volt egy tükrös gépem jó régen. Egész pontosan 1975-ben. Akkor nősültem és a leendő gyerekek fényképezésére vettük.

Közben persze én is változtam (öregedtem)