Odvaskő-Ráktanya kulcsosház-Eplény

 Ez a szakasz maradt utoljára a maga 48 kilométerével (nekem legalábbis ennyit mutatott a telefonom). Csak ott-alvósan tudtam megoldani, de nem is volt gond, mert a DDK-t ponyvamenedékkel akarom megcsinálni. Most azért próbaképpen sátrat vittem magammal. 10 órára értem Odvaskőre és még ekkorra sem akart megjavulni az idő. Borongós, szomorú volt. Lógott az eső lába, bár próbálkozott a Nap, de kevés sikerrel. Jó felpakolva nem is nagyon bántam, hogy nem süt hétágra. Eleinte egy patakmeder mellet, majd egy régen elbontott erdei vasút töltésén vezetett az út. Nagyon kényelmes, barátságos út volt az első 16 km. Aztán ritkultak a jelzések és megkezdődött az emelkedő. Itt sikerült 1,5 km-es tévelygést elkövetnem. Ekkor már nem tudták a felhők magukba tartani az esőt és szép csendesen rám eresztették. Olyan 2 óráig áztatott, aztán elállt. Augusztini kulcsosházat terveztem éjszakai szálláshelyemnek, de már nem üzemelt. Egy kedves szomszéd javasolta a Ráktanya kulcsosházat, nem túl messze. Mikor megérkeztem sok-sok épület, de sehol egy lélek. A megadott tel. számot felhívtam, hogy legálissá tegyem az ottlétemet. Ekkor 27,75 km-t mutatott a telefonom. Fedél alá állítottam a sátram, hogy ha éjszaka esik ne sátorszárítással kezdjem a napom. Úgy lehűlt a levegő, hogy láttam a leheletemet. A 15 fokos hálózsákomat vittem, de nem volt gond. Kényelmesen tudtam aludni, nem fáztam és még altató sem kellett.

Odvaskő-Ráktanya kulcsosház

Korareggel ébresztettek a madarak. Nem esett éjszaka. Örültem, hogy nem kell majd sarat taposnom a következő 20 km-en. Hogy legyen egy kis izgalmam és pakoláskor nem találtam az irataimat. Szétpakoltam újra, semmi. Akkor este ránthattam ki. Szerencsémre 10 lépés után meglett hiánytalanul. Buktam 1 órát, de 6:30-kor már úton voltam. Hideg reggel volt, de 3 km után már könnyítettem az öltözéken. Hárskúton újabb könnyítés és bepecsételtem az utolsót is füzetembe. A faluba nem találtam közkutat, így kérnem kellett háztól vizet. Egy kis hullámvasutazás után megérkeztem a vitéz Bertalan Árpád kilátóba. Pazar kilátás volt így is, hogy elég párás volt a levegő. Emlékeim szerint innen már csak lefelé vezetett az út, de tévedtem. Még egy pár dombot-völgyet meg kellett másznom, hogy Eplénybe érjek. Ekkor 20,43 km-t mutatott a telefonos applikációm. Nagyon jó és hasznos volt ez a túra. Nem lenne igaz, hogy minden percét élveztem, de 99 %-ban igen.

Ezzel letudtam a Közép-Dunántúli Piros 296 kilométerét, ami persze nekem lényegesen több lett.

Ráktanya kulcsosház-Eplény