Amikor voltam ebédért, valami csuda szép idő volt. Elhatároztam, járok egyet.
Hamar kiértem a betontengerből.
Még színekkel is találkoztam.
A máshol szép sudár, egyenes fenyők itt ilyen girbe-gurbák.
Itt már vége lett a szép időnek.
A temető. Nincs nekem semmi bajom, de a temető nyugalma vonz. Egyedül lenni, kikapcsolódni, ez jó.
Családi kripták.
A természet visszaveszi a területet.
Még karácsonyról itt maradt.
Rá nem csak gondolnak, tesznek is valamit.
Itt belebotlottam a gyermek-parcellába. Mindegyik 1944-es.
Ezek már újra a felnőtteké.
Megy a küzdelem a természettel, de szerintem hasztalan.
Vége a komor képeknek
Két szerelmes pár, mindig együtt jár! illetve úszik
Újra a "csuda" fenyők
Újpalota messziről
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése