Szár-Oroszlány

 Most elég volt csak vonatoznom. Nem is sokáig, csak Szárig. Hamar megtaláltam a sörözőt és a pecsétet. (Mivel bent van az ivóhelyen, így csak "munkaidőben" menjetek.) Hamar keresztültrappoltam a falut, végig aszfalton. Amikor kiértem az erdőkbe jött a meglepetés. A munkagépek alaposan agyonvágták az erdei utat, amelyek igen változatosak voltak. Néhol keményre fagyott, máskor tiszta sár és itt-ott havas is volt. A legszebb egészben, hogy végig sütött a Nap, illetve világított. Vértessomlót elhagyva már csak lefelé és vízszintesen kellett menni Oroszlányig. Ott aztán vonatra fel és irány Budapest. Élveztem a túrát, nagyon kellemes volt az időjárás. Az út végén a telefonom 25,22 km-t mutatott.

Csabdi-Szár

 Közel 1 hónap után újra koptattam a KDP-t (Közép-Dunántúli Piros). Úgy volt, hogy nem egyedül megyek, de aztán mégis. Így legalább volt időm tanulni bottal járás tudományát. Vonat, busz kombináció után Csabdinál folytattam az utam. Nem igazán bántam meg, hogy ennyit vártam, mert így nem lettem fülig sáros. A föld szikkadt, kellemes volt rajta a járás. Az első pár kilométereken volt szétgázolva az út, utána már nagyon jól járható volt. Óbaroknál megtréfált egy régi útvonal. Aszerint be kellett menni a faluba pecsételni, de közben már áthelyezték a pecsételőhelyet. Egye-fene, plusz 1 km nem okozott gondot. Ezután ismerős terepre érkeztem. Nagyegyházát a Kék és ez a Piros túraút is érinti és hát én már túl vagyok a Kéken. Kilométereken keresztül haladtam az ismerős úton. Szár előtt vált ketté a két jelzés, már lehetett hallani a vonatokat. 3 perccel a vonat indulása előtt értem Szárra. 14 órakor már a metrón ültem. Pazar idő volt egésznap, nagyon élveztem a túrát. Kevés fényképet készítettem, mert el voltam foglalva a gondolataimmal és bottal való járás tanulásával.