Zemplén 4. nap.

 Hármashuta(Középhuta)-Regéc. (18,41 km ebből 4 km stoppolás)

A legrövidebb részt hagytam utoljára, mert ezt teljes "menetfelszereléssel" kellett megcsinálnom, mert Regécről már utaztam vissza Pestre. Szándékosan lassítottam magam a Középhutai emelkedőn, mert nem akartam nagyon megerőltetni magam a 3 szorosára "dagadt" hátizsákommal. Elég keservesen, de felértem a Mlaka-rétre, ahonnan elkezdhettem a Kéket koptatni. Első pecsételőhelyem az Istvánkúti vadászháznál volt, amit megelőzött az azonos nevű kulcsosház, egy kis tavacskával. Ezután szinte végig az erdőben mentem 0 kilátással. Regéc előtt akadtam össze a Puskás patakkal, illetve csak a medrével, mert víz az nemigen volt benne. Nagyon látványos, vadregényes, sziklás volt. Itt estem egy "jót"! Az esésbe besegített a megpakolt zsákom is. A térdemnek nem tett jót, de tudtam folytatni az utam. Regécen megejtettem a pecsételést és elindultam stoppolni, mert kb. 5 óra múlva indult volna a vonatom. 4 km gyaloglás után szerencsésen kifogtam egy fiatal srácot, aki elvitt Encsre, egészen az állomásra.

Zemplén 3. nap.

 Háromhuta(Középhuta)-Makkoshotyka (20,50 km)

Vonat+busz kombinációval elmentem Középhutára. Tipikus kistelepülés ahová igenritkán járnak buszok. Ezért is választottam kiindulási pontnak, hiszen a végcélom -Makkoshotykán- óránként jár busz Sárospatakra. Igentakaros kis falu. Szép, rendezett házakkal, portákkal. 1,5 km-es meredek emelkedővel kezdődött az utam. A szokásos izzadás megvolt, pedig hűvös volt még. A Mlaka-réten könnyítettem a szerelésemen és becsatlakoztam a Kékbe. Persze ehhez közel 4 km-t kellett gyalogolnom. Az első pecsételőhely az Eszkála-erdészháznál volt. Onnan már szinte végig lefelé vezetett az utam. Olyan jól sikerült az utam, csatlakozásom, hogy fél 4-re már Sátoraljaújhelyen is voltam.